Én vagyok a felelős
Az életben van néhány különösen nehéz mondat. Ez egy közülük. Talán a legnehezebb. Persze sokan vannak, akik bátran felelősséget vállalnak saját tetteikért. Ez szép, és jó – követendő példa. De kevés. Gondolataink teremtő erővel bírnak. Minden, ismétlem, MINDEN, ami fizikai valóságodban megjelent és megjelenik, az a te műved. Sokan, akik nem kívánt, nehéz helyzetben vannak, most felszisszennek; „ugyan, nekem nem célom szenvedni, én ilyesmit sosem teremtettem volna magamnak!” Pedig de! Nyilván nem tudatosan, de ezt is te hoztad létre gondolataid erejével! Ez az, amit félreteremtésnek hívunk. Teremtő mechanizmusod folyamatosan működik, nem tudod kikapcsolni. Működik, függetlenül attól, hogy te tudatában vagy-e létezésének és működésének, vagy nem. Függetlenül attól, hogy ismered-e az Univerzum törvényeit, vagy nem. Függetlenül attól, hogy éppen valamilyen vágyott dologra irányul a figyelmed, vagy épp ellenkezőleg. Jelenlegi valóságod a múltbéli gondolataid eredménye. A holnapod a jel